• Seres-Kormány Anita

JELső maratonom babakocsival

Mióta belecsöppentünk a kisebbik fiammal a babakocsis futásba, azóta díszeleg a bakancslistámon, hogy együtt teljesítsük a Maratont. 2 éve, 2018-ban ez félig-meddig sikerült: akkor 24 kilométernél vettem magamhoz a babakocsit - természetesen benne volt a gyerek is. 😊

Az első 42 km-em 2015-ben futottam le, mielőtt várandós lettem Ádámmal. A születése után 2 hónappal nem mertem újra belevágni, de 2017 óta újra „sínen vagyok”, úgyhogy idén már az 5. Maratonomra készültem. Ezúttal biztosra mentem, alaposan felkészítettem magam fizikailag, szerencsére csodás segítőim is akadtak! Horváth Dóri személyi edzései alatt olyan izmaimat is felfedeztem, amikről eddig tudomásom sem volt. Februárban kezdtük el a közös munkát, átvészeltük a karantént is -tisztes távolságtartás mellett, szabad ég alatt- nyáron pedig az Irunmore résztávos futóedzésein is rendszeres vendég lettem. A résztávszerelem azóta is tart, Dóri, és Pintér Andris vezénylete mellett szerdánként, a zuglói mogyoródi pályán. Általában több siket sorstársammal veszünk részt ezeken az alkalmakon, és bár az első 2 edzésre még vittünk jelnyelvi tolmácsot, ez hamar szükségtelenné vált: az edzők, és a többi futótárs is rendkívül hamar alkalmazkodott hozzánk. 😊

Azt hiszem, az augusztusi Jeleven táborunk is felért 1 hetes edzőtáborral, nem győztünk szaladgálni a sok (siket és halló) kisgyerekkel! :) Apropó, megragadom az alkalmat, hogy megemlítsem a MAGNET KAP2020 kampányát, amelyben a Magnet Bankos ügyfelek dönthetnek, hova kerüljön a rájuk eső banki nyereségrész 10 %-a. Ha összejön a tervezett összeg, folytathatjuk a Jelnyelvi Játszóterezésünk, amelyre szeretettel várjuk a Te gyermeked is! Ha Magnet Bankos ügyfél vagy, támogass minket egy jó ügy érdekében!


Visszakanyarodva a babakocsival futkosós életünkhöz: évek óta csak akkor ül bele a gyerek, ha futni megyünk. És (sajnos, vagy nem sajnos?) már nem csak ül, hanem nagyon sokszor ki is száll, fut mellettem, így a versenyek időeredményei is fölfelé kezdtek szaladni. De nem baj, most a közös élményeken van a hangsúly! 😊 Az első félmaratonunk nem sokkal azután futottuk, hogy a HEKKI Kft jóvoltából hozzájutottunk a Thule Urban Glide járgányunkhoz, még 2017 tavaszán. Akkor még szinte minden hosszabb távú futásunk alatt elaludt benne Ádám, számtalanszor a nappali, illetve esti altatás is Anyucika edzése alatt zajlott.


A 3 és fél év alatt begyűjtött élményeink, vicces, és kevésbé vicces pillanataink, érmeink nem cserélném el semmire! Körbefutottuk a Velencei-tavat, száguldoztunk a Hungaroringen, éjszakai félmaratonon, Balatonparton, falusi bocik között, sőt, még a Kékesre is feltoltam a kislegényt! 9 félmaratont nyomtunk le együtt, a 10.-et Fonyódon tervezem novemberben, a BSI K&H Balaton maraton eseményén. Mit nekünk hideg, szél, eső, és egyéb természeti jelenségek?! 😊

Időközben kialakult a mi különleges, egyedi kommunikációnk is futás közben, ami akkor is működik, ha az esővédő miatt korlátozva van a rálátásom Ádámra. Ilyekor felpattintja az esővédőn lévő kis ablakocskát, kidugja a kezecskéjét, és jelzi, hogy mondanivalója van számomra. Ha pedig nem tűz rá erősen a nap, akkor úgy szeretjük, ha a kupola teljesen nyitva van. Így hátra tud fordulni, és semmi sem akadályozza abban, hogy például közölje: „Anya, ki akarok szállni, én is futok veled”! 😊


Az idei SPAR Maratonra a gyereket is felkészítettem amennyire csak lehet, elmondtam neki, nagyon hosszú út vár ránk. Szépen megbeszéltük, hogy az első felében még kiszállhat, mozoghat Ő is, aztán megebédel, és szépen elalszik, mert úgy Anyucika is bele tud húzni a végére. De hát szülő tervez, gyerek pedig… …és megszületett a mi eseménydús Maratonunk! 😊

A versenyre ezúttal (kivételesen) időben odaértünk, még reggelizni is tudott Kiskrapek a Nesquik sátránál. Beszerzett egy lufit is, de miután rájött, hogy az zavarná útközben, így szerencsére megvált tőle. 😊 A rajtot Ő is izgatottan várta, de már a 3. kilométernél úgy döntött, Ő is beszáll kocogni párszáz métert.

Szerencsére a kekszes zacsi vonzóbbnak tűnt a futásnál, így nyugodtan tempózhattam kicsit, az első váltózónától pedig szerencsés egybeesésnek köszönhetően Timi barátném is csatlakozott mellénk a saját szakaszának egy részével. Bármennyire drukkoltam, hogy ne legyen eső, az égiek másképp gondolták: kb. 15 kilométernél az esővédővel kellett bíbelődnöm hosszú percekig. 19 km-nél Apucika Happy Meal menüt szállított Törpicurnak, aki az aktuális játékdinóval egész jól elvolt néhány km-en át. 😊 Az eső továbbra is szakadt, de őt ez sem tartotta vissza attól, hogy újra kiszálljon, és még a babakocsit is tolja mellettem. Az óbudai résznél egy térdfájós lányt kisegítettünk a babakocsi „elsősegélycsomagjában” rejtőző jégzselével – 30 kilométer tájékán sokaknál előjön a holtpont, ami engem most jócskán elkerült. Ádámot főleg: ő a Margitszigeten megint kiszállt, sőt, kavicsokat is elkezdett a Dunába dobálni jókedvében, újabb hosszú perceket elvesztegetve az időmből. A frissítőpontoknál szintén többet időzünk, hiszen Őfelsége is kikövetel egy izotóniás italt, ráérősen koktélozni kezd, és beszédbe elegyedik az BSI-s önkéntesekkel. :D


A versenyeken szeretek egyedi felsőkben indulni. A 42k ( www.42k.hu ) a legújabb pólóm is tökéletesre alkotta: hátul egy áthúzott fül is díszeleg, alatta/felette pedig rányomtatva az én nevem és az Ádámé daktil ABC-vel. Így lett a legtutibb, hiszen a mögöttem futók egyből vágták mi a szitu, így Ők is „kézjelekkel” bíztattak amikor elfutottak mellettünk. 😊

Ami a lelkesítést, integetést illeti, Ádám is jeleskedik benne: kiabálva buzdítja azokat, akiket lehagyunk, pózol a fotósoknak (Zákány Gergő a kedvencünk, mint annyi mindenki másnak), és lelkesen pacsizik a szurkolókkal. Ha pedig kabalafigurának öltözött emberkébe botlunk, vagy valami szép látványosság tárul elénk, akkor pedig könyörög, hogy fotózzam le! 😊

5 órán belüli célom volt, ami össze is jött volna, ha a gyerek nem szállt volna ki még 39-nél is átmozgatást tartani. Bár a teljes táv örömfutássá vált gyakorlatilag, az utolsó 3 kilométeren énis éreztem, hol van a csípőm és a térdem – ennek ellenére a finisben sprinteltünk, és 5 óra 1 perc alatt átrobogtunk a célkapun. 😊

Úgy érzem, a babakocsis céljaim megvalósultak, de mindez nem jött volna létre az én csodálatos - immár 4 éves - kisfiam nélkül, aki éppúgy élvez minden ilyen alkalmat, mint én! 😊 Mit tervezzünk legközelebb? Adjatok tippeket! 😊

1135 Budapest, Lehel u. 24/D.

+ 36 20 347 9870