Mentorszülők képzése - 2019

2019/05/15

Idén harmadik alkalommal bonyolítottuk le a Hallássérült mentorszülők képzését, melynek célja az olyan, elméleti és gyakorlati ismeretekkel bíró, egyúttal személyesen is érintett mentorok képzése, akik a sorstárs segítség, sorstársi melléállás erejével képesek valós támogatást adni a hallássérülésben érintett családok számára.

 

 

Tizenegyen kezdték el és fejezték be a képzést. Az arányokat tekintve ezúttal a halló szülők voltak kisebbségben, négy olyan édesanya résztvevőnk volt, aki önmaga nem, csak gyermeke érintett a hallássérülésben. A többi résztvevő (hat anya, egy apa) maga is siket, és hallássérült gyermek(ek)et nevel. A képzés első két alkalmával nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy tisztázódjanak a közös pontok és célok: a közös munka és feladatmegoldás, együttműködés, célzott csoportképző gyakorlatok segítségével hamar kialakult a pozitív dinamikájú csoport.

 

A mentorszülői csapat fantasztikus közös munkát végzett! Bármelyik résztvevőben kérdés merült fel, a többi résztvevőtől azonnal érkezett válasz, vélemény, reflexió, javaslat. Nagyon eredményes és gyümölcsöző beszélgetések alakultak így ki, amiből minden résztvevő profitálhatott, akár későbbi mentori munkájához, akár egyéni életéhez. Nagyon oldott, vidám hangulatban teltek az órák, a személyes témák körül kialakuló csoportbeszélgetéseken pedig bensőséges és családias volt a hangulat, megható pillanatokból is sok volt. Az elméleti órák témáihoz a résztvevők aktívan hozzászóltak, kérdeztek, megosztották saját tapasztalataikat, egymással is folytattak konstruktív vitákat, egyáltalán nem passzív hallgatóságként viselkedtek, a különböző oktatókkal együttműködtek. Köszönjük a remek és széles tudást felölelő előadásokat Steinbach Évának (Down Alapítvány, Down Dada Szolgálat), Dr. Prónay Beátának (ELTE-BGGYFK; integrált szülő-csecsemő-kisgyermek konzultáció); Réder Tímeának (EduKid Központ), Wittmann Andreának (SzülőPár; Születéstánc) és a JTHA jelnyelvi tolmácsainak csodálatos és az improvizációs elemek miatt sokszor nem könnyű munkáját is!

 

A mentorálási tréning során trénereink, Arany Brigitta és Palkovits Nóra vezetésével az interperszonális kommunikáció sajátosságaival, az információ átadás szükséges feltételeivel foglalkoztunk. A megfogalmazott célok között szerepelt többek között a kapcsolatfelvételi és kezdeményező készség fejlesztése. A páros munkában való személyes tanulságok, a vezető- követő attitűdök meghatározása, majd az alkalmazkodásra való fókusz. Továbbá a konstruktív, konszenzusos megoldáshoz vezető kérdések megfogalmazása, majd a szituációs feladatokban elrejtett probléma azonosítása és adott esetben kezelése. Empatikus és támogató hozzáállás a mentorálthoz. Nem elég empatikusnak és támogatónak lenni, annak is kell látszani, hogy a mentor és mentorált közötti bizalom kialakulhasson minél hamarabb.Olyan páros és csoportos feladatokat, gyakorlatokat néztünk, amiben közösen tudtuk megvizsgálni, hogy a csoport és a résztvevők egyénileg milyen együttműködési és kommunikációs szokásokkal dolgoznak. A gyakorlatokat minden esetben feldolgozás követte, majd a tanulságok megfogalmazása és azok valós helyzetekbe való átültetése.

 

A mentorképzés hangsúlyozottan nem csoportterápia, de minden résztvevő a saját érintettségével dolgozik, így elkerülhetetlen, hogy a saját történetek, tapasztalások is megjelenjenek a munkában – sőt, ez kifejezetten szükséges a mentorálásban, hiszen a mentor maga is érintett, így tud releváns, átélt és feldolgozott módon információkat átadni, vagy támaszként, segítőként jelen lenni a mentorált szülő vagy család mellett. A saját életutak megosztása lényeges kulcs volt a csoportmunkához szükséges bizalmi légkör megteremtéséhez is, de fontosnak tartottuk azt is, hogy a résztvevők ne ragadjanak bele a saját történetükbe, hiszen mentorként az objektivitás is elengedhetetlen. Erős kapcsolatok alakultak ki a csoporttagok között, ami még intenzívebbé tette a résztvevőkben egyébként is erős elhivatottságot a mentori szerepre.

 

Számunkra a leghangsúlyosabb tapasztalás az volt, ahogy a siket szülő résztvevők természetesen pozitív és reziliens hozzáállása milyen csodálatos változásokat indított el a halló anyákban. Az egyik résztvevő szavaival élve: „Amióta titeket ismerlek, már nem félek attól, hogy mi lesz a lányommal, ha felnő”.

 

Arany Brigitta, vezető tréner:

Személyes tapasztalatom az volt, hogy a résztvevőkkel hamar sikerült kialakítanunk olyan kapcsolatot, amiben a bizalmi feladatok könnyen működtek. Gyakran kaptam olyan visszajelzést, hogy nagyon hasznos volt nekik egy-egy alkalom. Sokaknak a hibázás kezelésével és a pozitív megerősítéssel dolgozó módszer volt ismeretlen vagy nagyon ritkán találkoztak vele. Kifejezetten vidám és jó hangulatban teltek az alkalmak, emberileg is könnyen megnyíltak. A kommunikációs akadályokat könnyedén leküzdötték olyan páros gyakorlatokban is, ahol siket és jelnyelvet nem ismerő résztvevő dolgozott együtt. A kapcsolatokkal foglalkoztunk, így azt gondolom, ez a sikert jól reprezentálja.

 

 

Tempfli Kátya, képzésvezető:

A siket szülő – halló szülő kapcsolatot szeretném kiemelni, ehhez tudom kötni a képzés legemlékezetesebb pillanatait. Ezek, azt gondolom, függetlenek a képzés szakmai szintjétől vagy az alkalmazott módszerek sokszínűségétől – azért történtek meg, mert ezek az emberek valamilyen közös cél által, különböző, de valahol mégis egy tőről fakadó motivációtól vezérelve együtt töltötték ezt a nyolc szombati napot. Számomra csodálatos érzés, hogy az Alapítvány tevékenységének köszönhetően ilyen pillanatoknál lehetünk jelen.

 

És a legfontosabbak, a résztvevők élményei:

 

 

 

 

 

Please reload

Featured Posts

Indul az őszi évad: elstartolt a Jelnyelvi Játszótér és a Kimenő Szülőklub

October 8, 2019

1/3
Please reload

Recent Posts