• Katya Tempfli

SLP International Sign Language Camp

Röviden, számokban: egy hét, négy együttműködő partnerszervezet három országból, negyven fiatal, húsz tréner és tolmács. Négy jelnyelv, négy hangzó nyelv, számtalan élmény és pillanat. Ez volt a nemzetközi jelnyelvi tábor 2021 nyárutóján, a Velencei-tónál, a 2 éve tartó Erasmus+ stratégiai együttműködési projektünk végcélja, megkoronázása és csúcspontja.

Amikor megálmodtam ezt a projektet, valami nagyon hasonlót képzeltem el. Egy olyan intenzív, inkluzív és integrált tábort, ahol hallásállapotól, nemzetiségtől függetlenül részesült élményben siket, nagyothalló vagy halló fiatal. S az élmény mellett olyan, emberi és fogyatékossággal kapcsolatos jogi kérdésekbe, elvi vagy valós esélyegyenlőségről szóló dilemmákba, a diszkrimináció természetéről szóló személyes tapasztalatokba tudtunk belemenni ezzel a fantasztikus csapattal, ami viszont sokszorosan felülmúlta az elvárásaimat.


Hogyan indultunk? Azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy a táborban résztvevő fiatalok megismerjenek és megéljenek egy olyan világot, ahol a kommunikáció módja más, de teljesen természetes. Nonformális, improvizáción alapuló, inkluzív csoportos aktivitásban játszhat együtt mindenki, hallásállapottól függetlenül. A Sign Language Playground Nemzetközi Ifjúsági Táborban megteremtettük a teljesen hozzáférhető kommunikáció, a szabad mozgás, az önállóság, a kezdeményezés és a közös játék lehetőségét, egy olyan nyelvre támaszkodva, mely a hallássérülteknek anyanyelv és identitás, a hallók számára pedig egy új világ megismerése és a társadalmi szemléletformálás lehetősége.


Előzmények

Négy partnerszervezet együttműködésével kezdődött a projekt 2019-ben. Az első, budapesti partnertalálkozón tizenhat szakember – tolmácsok, jelnyelvi oktatók, trénerek, tanárok – közösen gondolkodott arról, hogy mit jelenthet a nonformális edukáció a siketoktatás területén és mit tudunk ehhez mi hozzátenni. A partnerek korábbi tapasztalatát és tudását összetéve kezdtük el a munkát és hoztunk létre egy gyakorlatsort, amit 2020 elején a második találkozón, Varsóban fejlesztettünk tovább és bővítettük a lengyel partner, a varsói Siketek Iskolája szakértői és tanárai által fejlesztett hosszú formátumú nonformális edukációs gyakorlatokkal. A módszertan szépen alakult, jelentős méretű arculcsapást jelentett ebben a szakmailag felívelő folyamatban a covid és a lezárások, ami miatt a 2020 nyarára tervezett tábortervező partnertalálkozót és magát az ifjúsági tábort is – melynek célja az elkészült módszertan gyakorlati tesztelése – egy teljes évvel halasztanunk kellett. Ezalatt a munka nem állt le, lehetőségeinkhez képest dolgoztunk a módszertan finomításán, online formába történő átalakításán, de az élőben történő találkozást, nemzetközi közös munkafolyamatot, ahol együtt dolgozott siket és halló, nehéz volt pótolni. 2021 tavaszára állt helyre annyira a világ, hogy újból felvehettük a projekt fonalát, és a görögországi táborszervező találkozót követően szeptember első hetében végre elkezdődött a nemzetközi ifjúsági jelnyelvi tábor a Velencei-tó partján.

Résztvevők

Negyven fiatal résztvevővel dolgoztunk egy héten át, 18-25 év közöttiekkel, siketekkel, nagyothallókkal és hallókkal vegyesen. A létszámot tekintve pont a fiatalok fele volt hallássérült, ami a tervezett gyakorlatok szempontjából ideális arány. Nemzetiséget nézve a görögök voltak többségben, ugyanis a két görög partnerszervezet 20 fiatal résztvevőt delegált, a lengyelek és mi, magyarok pedig 10-10-et. A lengyel résztvevő csoport a varsói siket iskolából érkezett, osztály- és iskolatársak, összetartó csapat. A Hands Up Agency görög partnerünk egy Athénban működő jelnyelvi tolmácsszolgálat, ők a látókörükben lévő, szolgáltatásaikat igénybe vevő hallássérült fiatalokot hozták el. Másik görög partnerünk a You In Europe ifjúsági szervezet, akik évek óta bonyolítanak diákcseréket: ők a Thessaloniki siket fiatalok közül verbuváltak. A magyar résztvevők pedig többségében a budapesti Siketek és Nagyothallók Ifjúsági Klubja tagjai és tolmácshallgatók közül kerültek ki.

Szakmai program

Az első nap az ismerkedésről és a nyelvi káosz mederbe tereléséről szólt. Hatvan ember, akik nyolc – nyolc! – különböző nyelven kommunikálnak. Angol, magyar, görög és lengyel beszélt nyelv, nemzetközi, magyar, görög és lengyel jelnyelv. Párhuzamosan, egyszerre, percenként ugrálva egyikről a másikra. A tábort megelőző első projekttalálkozó előtt rendesen szorongató volt ez a helyzet. Hány tolmács kell? Hova fognak állni? Kit fognak nézni a siket résztvevők? Hogyan fogunk kis csoportban vagy párosan dolgozni? Mindenki mellé tegyünk egy saját tolmácsot? Teljes felfordulást képzeltem magam elé, és sok fejtörést okozott, hogy minden eshetőségre felkészülve szervezzük meg a projektmunkát. És aztán jött a realitás: lényegében pillanatok alatt beállt a kommunikáció módja, minden résztvevő szuper önérdekérvényesítő módon kommunikálta, hogy milyen nyelvi akadálymentesítésre van szüksége, és a magyar, görög, lengyel jeltolmácsok a legnagyobb egyetértésben, egymás mellett állva, párhuzamosan jeleltek a maguk jelnyelvén, és minden, a különböző nyelvhasználatból eredő szituációban pillanatok alatt megoldást találtunk, a résztvevő szakemberek hozzáértésének és rugalmasságának hála. A további partnertalálkozókon már ez a jól ismert felállás valósult meg, és a táborban is folytattuk a bevált módon, annyi fejlesztéssel, hogy ezúttal a résztvevő fiatalok nagy létszáma miatt szervezetenként két-két, azaz összesen nyolc jelnyelvi tolmács dolgozott szimultán a szakmai és szabadidős programok teljes ideje alatt. Innen is köszönet a csodálatos munkájukért!

Az első napon tehát a kommunikációs akadálymentesítést tereltük mederbe és ismerkedtünk. Este, a csoportalakulás informális részénél már bevetettük az improvizáció alapú gyakorlatainkat, amikben a játék és szórakozás mögött fontos csoportképző folyamatok bújnak meg. Második nap reggelétől kezdődtek meg a tervezett szakmai programok, ahol a partnertalálkozókon formált gyakorlatokat vetettük be élesben, ebben a multilingvális, nagylétszámú integrált közegben. Ezek a gyakorlatok a Jel Alapítvány által megálmodott Jelnyelvi Játszótér játékok továbbfejlesztései, fiatal felnőtt résztvevőkre alakítva (csak egy pár név ízelítőnek: Víruslabda, VUSS, Taps adok-kapok, Bing-bong, Számkód, Jelzőlámpa, Mr. Bungle, Delfin…)

Az ebéd utáni blokkban a Youth In Europe szervezet vezetett környékfelfedező és csapatépítő játékot, ahol vegyes csapatokban kellett a résztvevőknek különböző gondolkodós és fizikai feladatokat megoldaniuk, s itt már a nyelvi és hallásállapot-beli különbségek miatt jóval nagyobb mértékben kellett alkalmazkodniuk egymáshoz és kreatívnak lenniük a feladatok megoldásában. A projekt célja végső soron leginkább ez, hogy fiatalok olyan skilleket lessenek el és építsenek be a mindennapjaikba, amik gondolatébresztők, továbbadhatók, és később, életük során segíti őket éles helyzetekben. Amikor nem cetliket kell közösen összeszedni egy ifjúsági tábor területén siket és halló embereknek, hanem például egy munkahelyen együtt dolgozni, problémákat megoldani, közösen részt venni valamiben.


A harmadik napot sajnos egy váratlan, szörnyű esemény árnyékolta be: hajnalban egy besurranó tolvaj járt az egyik szobában s vitt el egy táskát és egy laptopot. A táska és a hiányzó iratok később meglettek, ami óriási szerencse, hisz külföldi résztvevőé volt, akinek a hazautazása is jóval nehezebb lett volna iratok nélkül, de ezzel együtt is borzasztó volt mindenkinek átélni ezt a helyzetet. Kevés ideje voltunk együtt ekkor még a táborozókkal, de mégis csapatként, egymást segítve tudtuk feldolgozni az eseményeket. Ebben segítségünkre voltak a közös gyakorlatok, melyekkel folytattuk a munkát, figyelemelterelésként és továbblépésként egyaránt.


Keddre egésznapos budapesti kirándulást szerveztünk, ahol ötvöztük a klasszikus városnézős túrát az interaktív és kreatív szabadfoglalkozással: a fiataloknak az ActionBound applikációban készítettünk pályát. Emblematikus vagy kulturális, történelmi szempontból fontos pontokon (Nagyvásárcsarnok, Váci utca, Ferenciek terei templom, Vörösmarty tér, Budapest Eye, Erzsébet tér, Szent István Bazilika, Parlament, József Attila-szobor, Cipők a Rakparton, Szabadság-híd, dunai hajó, Gellért-hegy, Citadella, Filozófusok kertje…) kellett a résztvevőknek áthaladni, feladatot végrehajtani (szelfizni, verset jelelni, számolni, megtalálni, QR-kódot beolvasni….) és feltölteni az applikációba.


Szerdán és csütörtökön folytattuk a nonformális tanuláson alapuló gyakorlatokat, a folyamatban eljutottunk arra a pontra, hogy az egyszerűbb szintről építkezve az utolsó két napon kiviteleztük azt a három komplex, hosszú formátumú aktivitást, amit a módszertan kialakítása folyamán dolgoztunk ki. A lengyel partner, a varsói siket iskola tanárai és tolmácsai által bemutatott, és a szakmai csapat által formált Stock Market és Limit 20 elnevezésű hosszú formátumú aktivitásokkal kezdtük a munkát a soknyelvű és vegyes hallásállapotú csoporttal. A résztvevők vegyes csapatokban játszottak, azaz szétszórtuk a nemzeti team-ek tagjait, így minden versenyző team-ben volt magyar, lengyel, és görög résztvevő, és ugyanígy siket és halló is. A Stock Market gyakorlatban részfeladatok megoldásán keresztül igyekeznek pontszámot elérni a csapatok. A tevékenység rejtett célja, hogy a részvevők megismerjék egymás kultúráját, valamint az összes résztvevő ország nyelvét (beszélt és jelnyelvet egyaránt). A résztvevők nemzetközi csoportokban dolgoztak, céljuk a lehető legtöbb játékpénz összegyűjtése, amihez feladatokat kellett teljesíteniük, melyekben az összes résztvevő ország és siket közösségek szokásaiból, kultúrájából rejtettünk el fontos elemeket. Versengés és együttműködés párhuzamosan zajlott a gyakorlatban. A résztvevők nemcsak szórakoztak, hanem más országokról, nyelvekről, kulturális különbségekről is tudást szereztek.


A Limit 20 egy összetett, több rejtett célt is magában foglaló hosszú gyakorlat. A résztvevők a felszínen kisebb, vegyes csapatokban játszanak 10 körön keresztül, ahol egy zsűri pontozza teljesítményüket, kreativitásukat, a csapatösszhangot és minden egyebet. A játékosok számára rejtett módon – amit itt most nem is írok le – van jelen a diszkrimináció és az esélyegyenlőtlenség, és az igazán izgalmas ebben a tevékenységben az, ahogy erre reagálnak a csapatok. Hogyan hat a résztvevőkre az egyértelmű kivételezés, hogyan kezdenek el viselkedni, egyénileg és csapatilag? Változtatnak-e a stratégiájukon? A gyakorlat lényege, hogy az ilyen módon tudatosan manipulált játékmenetben hogyan reagálnak a résztvevők a rejtett diszkriminációra – mind a pozitívra, mind a negatívra. A játékmenet végén mindenképpen kell maradjon idő a titok felfedésére és a feszültség feloldására. A résztvevők negatív tapasztalásait fel kell oldani és megbeszélni, hogy kire milyen hatással voltak az átéltek; ki mit visz haza a gyakorlatból és hogyan változott a véleménye a diszkriminációról. Ezen a délelőttön – zsűritagként is – vendégül láttuk Dr. Kósa Ádám és Dr. Tapolczai Gergelyt a magyar siket közösség képviseletében.


A Hurrikán nevű gyakorlat a Jel Alapítvány ötletén alapuló fejlesztés, alapja a „paraszt Activity” néven ismert bulijáték, amin mi jó párat csavartunk, belekevertük az emberi és fogyatékossági jogokat, jelnyelvet, drámajátékot, mimikát, és komplex rendszert tettünk mögé. A gyakorlat elején formális módon, vegyes csapatokban dolgoztunk fel a siket fiatalok életében pregnáns fogalmakat (Bilingvális oktatás, diszkrimináció, a jelnyelv ratifikálása, önálló életvitel, integrált oktatás, ésszerű alkalmazkodás, szabad tolmácsválasztás, CODA / siket szülők gyermeke). Ezekkel a fogalmakkal folytattuk a gyakorlatot: nonformális játékon és kreativitáson keresztül mélyítettük el őket, változó és egyre csökkenő elemszámú eszköztárral. Hogyan játszanád el tárgyakkal azt, hogy „a jelnyelv ratifikálása”? Rajzold le a „bilingvális oktatás”-t 1 perc alatt! Fejezd ki a „szabad tolmácsválasztás” fogalmát egyetlen arckifejezéssel! Csodálatosan kreatív megoldások születtek, rengeteg ötlet és gondolat, óriási röhögések. De abban biztos vagyok, hogy erre a nyolc fogalomra, a tartalmukra és a fontosságukra emlékezni fognak a résztvevők. A gyakorlat pontos leírása megtalálható a projekt honlapján és a Project Results honlapon is, az összes rövid és hosszú formátumú aktivitással együtt, angol nyelven. Magyar nyelven itt, az alapítvány honlapján találhatóak.


Esti show

Tisztességes Youth Mobility Program lévén, a résztvevő fiatalok esténként zenés-táncos-evős-ivós bemutatókat tartottak egymásnak az országról, ahonnan érkeztek, az ottani életről, nevezetességekről, siket közösségről, siket kultúráról. A kulturált szórakozást őrült, hajnalba nyúló bulik követték, amit a szervező csapat el nem ítélhető módon estéről estére átaludt…


Az utolsó napos értékelésen nagyon jó visszajelzéseket és véleményeket kaptunk a résztvevőktől, és a legjobb azt volt látni, amikor még az indulás előtti utolsó percekig is zajlott az őrült insta-account és más elérhetőség-csere a fiatalok között. Nagy kihívás volt ez a tábor nekünk, főleg másfél év kényszerpihenő után, iszonyatosan sok munkát tettünk bele, de meg is lett az eredménye, egy hazánkban jelenleg egyedülálló, nemzetközi ifjúsági projektet vittünk végig, ahol hisszük, hogy a siket és halló résztvevők sok-sok mindent hazavittek az együtt töltött egy hétből. Végső formát nyert a siket oktatásában és fejlesztésében használható, specifikus nonformális módszertan. Folytatás – jövőre…?

173 megtekintés0 hozzászólás