• Katya Tempfli

Pillants bele 1: jelnyelvtanítás nonformális módon a Jeleven kurzusokon

Hogyan épül fel egy Jeleven óra? Hogyan lehet a megszokott tantermi, frontális oktatás helyett nonformális módon, játékokkal elmélyíteni a tanult jeleket? Ha ezek a kérdések már rég nem hagynak nyugodni, akkor most eljött a te időd: elmeséljük, hogyan építünk fel egy órát, milyen fázisokkal dolgozunk és ezekhez hogyan választunk játékot a Jelnyelvi Játéktárból vagy épp a Sign Language Playground nonformális gyakorlatgyűjteményből, és hogyan épülnek egymásra a játékok.

Kiindulópont: minden alkalom előtt készítünk egy 90 perces óratervet. Az előző óra tapasztalataira és az ott elsajátított jelkincsre alapozva felkészülünk egy csomó gyakorlattal - majd a helyszínen megkíséreljük be is tartani ezt a tervet. Ez előfordul, hogy sikerül. Az éppen futó egyik balatonfűzfői kurzusunk az összevont alsó tagozatos csoporttal szokott a leginkább random lenni, ahol a 8 és 11 éves kor közötti gyerkők egyáltalán nem biztos, hogy alkalmazkodnal a mi terveinkhez. Aki volt már egy terembe összezárva tizenöt örökmozgó és szájmenéses alsóssal, akiknek az van mondva, hogy most akkor játsszunk, az sejti, miről beszélek. A széles életkori skálára kialakított gyakorlatainkat immár 3 éve, változatos intézményekben alkalmazva egyértelmű, hogy minél fiatalabb egy csoport, annál jobbn kell nekünk alkalmazkodnunk hozzájuk és improvizálnunk, ami szerencsére egyáltalán nem esik nehezünkre. És mivel mindig van a tarsolyunkban jópár játék, könnyen tudunk menni a csoport éppen aktuális igényeivel.


Ez persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy koncenpció nélkül csapongunk a játékok között. Az oktatási alkalom fázisait tartjuk, az aktuális játék megválasztásában pedig segít az intuíció, a tapasztalat és a gyerekek igényei. De mik ezek a fázisok voltaképpen? A bevezető fázisban kezdünk egy bemelegítő gyakorlattal, ami fizikálisan és szellemileg is segíti a megérkezést, a szituációba való belehelyezkedést. Itt hangsúlyos a mozgás, az egymásra való célzott odafigyelés, a szemkontaktus megtalálása (péládul a Taps-adok-kapok gyakorlattal), amit nem lehet elégszer elmondani, hogy mennyire fontos része a siket kultúrának. Az első gyakorlatban még nem szoktunk jelelni, de a kurzus minden percében kétnyelvű a kommunikáció, azaz jelnyelvi és hangzó nyelvi instrukciókat egyszerre kapnak a résztvevők. Ezt követi az előző alkalommal tanult jelek felidézése, korosztálytól függően körben, formális módon végigkérdezve a jeleket, vagy akár egyből egy jelekkel operáló játékkal, amilyen például a Jeles Zombi vagy a Jelmemória.

Ekkora megérkeztünk az akció fázisba, ahol következik az új témakör és az új jelkincs elsajátítása, beszélgetéssel összevonva. Ez a kurzus alkalmak legformálisabb része, a legtöbb esetben a résztvevők körben ülnek, és ismétlik a trénerek által bemutatott jeleket. Vannak témakörök, ahol remekül segítségül lehet hívni a tanulók kreativitását és velük kitaláltatni a jeleket (pl. állatok, sport), ez akkor működik, ha a jelek motiváltak, azaz megragadható a kapcsolat a jel és az általa jelölt tárgy vagy fogalom között (gondoljunk például a 'nyúl' vagy a 'síel' jelére). A tanult jelek begyakorlását páros vagy kiscsoportos feladat segíti, és következnek ismét a jelek elmélyítését támogató játékok, mint a Jel-jel-jel vagy a Kód.


Ezen a ponton már szoktuk érezni a koncentráció lankadását, ilyenkor, a bármikor bevethető köztes fázisban feszültségoldó, lazító, vagy épp energetizáló játékokat játszunk, melyek egyszerűbbek, jobban építenek a fizikalitásra, mozgásra. A Jelnyelvi Játszótér évei alatt számos olyan játékot hoztunk létre, melyek széles körben ismert csoportos játékok jelelt, vagy hallássérültek résztvevőkre más módon adaptált verziói. Itt a legtöbb esetben a hangingert vizuálisra vagy taktilisra cseréljük. A Jeleven projektben éppen halló gyerekeket tanítunk jelelni és ézékenyítünk a siket világra, de a trénerek egyike mindig siket, úgyhogy ezeket a játékokat a halló gyerekekkel is jelelve, hang nélkül kommunikálva játsszuk. Nagy kedvenc az Ül-áll-fekszik vagy a Delfin.


Minden gyakorlatot gyors megbeszélés és értékelés követ (ki hogy érezte magát, mi ment könnyen, mi volt kihívás, mi segített, mi segített volna...?). Ezek a visszajelzések nekünk nagyon fontosak a módszertan folyamatos finomhangolása érdekében. A kurzus alkalom végén a lezáró fázisban a teljes alkalomra vonatkozó kérdéseket szoktunk feltenni (ki mit visz haza, mi volt emékezetes pillanat?) és összefoglaljuk a tanultakat, tapasztaltakat. Az óra után mi, trénerek is szoktunk villámmegbeszélést tartani, ami általában arról szól, hogy az előzetes tervhez képest mi változott. Ezt is beleépítjük a következő óra tervébe. Egy hét múlva aztán minden kezdődik elölről...


Következő bejegyzésünkben folyatjuk a bepillantást a Jeleven kurzusokba és a nonformális módon történő jelnyelvoktatásba. Tarts velünk!

A képek a balatonfűzfői Báró Wesselényi Miklós Alapítványi Általános Iskolában készültek, az összevont alsós és felsős csoportok jelnyelvóráján, az iskola hozzájárulásával.


A JELEVEN projekt 2021-ben is tagja az Edison 100 közösségnek - 100 innovatív és jövőbarát kezdeményezés, akik kiemelten tesznek azért, hogy óvodások és iskolások jövőben kritikus tudását és készségeit fejlesszék - iskolai kereteken túl.


A program forrásai:

- az Emberi Erőforrások Minisztériuma felkérésére a Sclachta Margit Nemzeti Szociálpolitikai Intézet által meghirdetett Fogyatékos személyek helyi, regionális és országos szervezeteinek szakmai programjainak támogatása 2020 pályázat.


- a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. és a Nemzeti Együttműködési Alap.


- A módszertan fejlesztésében támogatónk az Open Society Foundations.







196 megtekintés0 hozzászólás