Az Erasmus+ projektünk egyik legfontosabb célja, hogy egy olyan nonformális, élményteli tanulási módszertant hozzunk létre, mely később más területeken, más helyeken is használható és széles körben terjeszthető. Ehhez az kell elsősorban, hogy megbizonyosodjunk: a kommunikációs gyakorlatok és játékok, amiket kitalálunk, a gyakorlatban, élesben is működnek, siket és halló fiatalok vegyes közegében is alkalmazhatóak, játszhatóak, élvezhetőek, továbbgondolhatóak. A nemzetközi stratégiai együttműködésben arra törekszik minden partner, hogy a saját országában, saját érintettjei között tesztelje a kidolgozás alatt álló módszertant.
Így került a JEL magyar csapata egy kora téli napon a budapesti Európa 2000 Középiskolába, ahol rögtön egy zajos, négy nyelven egyszerre beszélő, népes nemzetközi diákcsapat várt ránk és a kommunikációs tréningünkre, a The Social Service for Students, as a Complex Institutional Innovative Programme ERASMUS+ projekt résztvevői, görög, olasz, spanyol és holland fiatalok. Perceken belül még változatosabb lett a közeg, mert megérkeztek a magyar siket és nagyothalló diákok az SNH Ifjúsági Klubból.
A novemberi első szakmai partnertalálkozónkon 18 nonformális gyakorlatot hoztunk létre vagy alakítottunk át, ebből válogattunk gyakorlatokat a mai alkalomra. A közel 40 fős, nyelvileg totálisan vegyes diákcsapat hamar felvette a fonalat és már az első, bemelegítő vagy jégtörő gyakorlatot óriási nevetés kísérte. Az 1-2-3-4 nevű játékban váltakozó partnerekkel kell másodpercek alatt közös elemeket létrehozni, ez lehet egy trükkös kézfogás, pár tánclépés vagy akár egy GIF. Azt valljuk, a kreativitás és kooperációra való törekvés univerzális emberi tulajdonság, független a használt nyelvtől, s ez ebben a gyakorlatban is pillanatok alatt gyönyörűen megmutatkozott: random párok táncoltak egy gyorsat, majd a következő pillanatban már egy másik fiatallal végeztek tornamozdulatokat, majd gyors váltás, és már a harmadik partner érkezett egy pillanatok alatt kifejlesztett kézfogás-specialitással.
Itt épp nagyon imádjuk a fiatalokat és amit működtetnek
Ezután kettészedtük a bemelegedett, vidám csapatot, és a Give permission és a Clap Dance nevű gyakorlatainkkal folytattuk a tréninget. Ezek a játékok bevezetnek a szavak nélküli kommunikációba, erősítik a nonverbális kifejezőeszközök használatát, fejlesztik az önérzékelést és partnerészlelést, elősegítik a csoportegyüttműködést és csak úgy játszhatóak, ha figyelünk egymásra. A figyelem volt az egész tréning kulcsszava, hiszen egy ennyire vegyes, nemzetközi és kevert hallásállapotú közegben egymásra figyelés nélkül pillanatok alatt széthullik a csapat és megtörik a játék. Ezt a megteremtett figyelmet vittük tovább a Bing-bong, a Chaos in the room és a Move & Stop játékokkal, ahol párban és csoportban dolgoztak együtt a fiatalok. A közösen megteremtett világot az utolsó, Dolphin nevű gyakorlatban tettük végső próbára: itt a vegyes párosok mindössze egyetlen, pozitív megerősítést jelentő hang- és kézjellel kommunikálhatnak, így kell a partnert tanítani és cselekvésre bírni - mint egy delfint az idomárja. A terem végében álló, süteménnyel megrakott asztal rendkívül népszerű célhelynek bizonyult - perceken belül süteményevésre kiképzett delfinek hada sorakozott fel...
Élmény volt látni, hogy az öt különböző nemzetiségű siket és halló fiatalok milyen csodásan kooperálnak, törekszenek mindkét oldalról arra, hogy megértsék a másikat, megértessék magukat és együtt működtessék a gyakorlatokat, hallásállapottól és beszélt vagy jelelt nyelvtől függetlenül. Itt most valóban nem volt nyelvi akadály. Kihívás volt, amit közösen, kooperálva oldottak meg a résztvevők, azért, hogy együtt játszhassanak és tapasztaljanak. Nekünk ezt látni, ebben részt venni, ezt lehetővé tenni - maga a siker.
A SIGN LANGUAGE PLAYGROUND - Exchanging good practices in non-formal education of the Deaf című Erasmus+ projektünk következő állomása Varsóban lesz, február 2. felében, ahol a második szakmai találkozónkon folytatjuk a nonformális kommunikációs gyakorlatok kidolgozását.
Olvasnivaló a témában:
Comments